Tass a megye kastélyokban és kúriákban leggazdagabb települése. Ősi kuriális település, melyben az évszázadok folyamán mindig nagyobb volt a nemesség aránya az átlagosnál, azután is, hogy 1514-ben maga a település elvesztette nemesi jogállását, de később visszakapta kiváltságait. Régebben a községet a környéken „nömös Tass” néven is ismerték. A tassi, néhány száz holdnyi birtokkal rendelkező köznemesi famíliák tevékenyen részt vettek a vármegye politikai életében. Ezek a családok a 1754-es nemesi összeírás szerint a bernáthfalvi Bernáth, a márkus- és batizfalvi Máriássy, a szemerei Szemere, a tassi Végh családok voltak, majd a birtokosok névsora 1770-re a fáji Fáy, az egerfarmosi Kandó és a tápiósági Sőtér családokkal bővült.
A századfordulón a boronkai Boronkay, a pusztaszentgyörgyi és tetétleni Darányi, a bernátfalvi és földvári Földváry, a dömsödi Hajós, a mezőmadarasi Madarassy és a Szerbith nemesi, valamint a hídvégi és oltszemi Nemes grófi famíliának volt itt nagyobb birtoka.
Ezek a családok sorra fel is építették kisebb-nagyobb kastélyaikat, kúriájukat a község kül- illetve belterületén, melyek nagyobb része – új rendeltetésének megfelelően átalakítva, ma is áll.
!!! Ebben az almenüben található leírások részben Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon / Bács-Kiskun megye kastélyai és kúriái (Perfect Project Kft. 2001. 112-121.o., és 145-146. o.) c. művéből, illetve a Helytörténeti Egyesület által gyűjtött anyagokból származnak !!!
Bereczky – Baky-kúria
LEBONTVA
A nemes Bereczky család a XIX. század első felében építhette fel klasszicista stílusú, erős népies hatást tükröző kúriáját Tasson. A Bereczkyektől 1906-ban Baky Bence községi jegyző vásárolta meg az épületet.
A Baky család István nevű tagja 1793-ban szerzett nemesi címet. A Bakyak a szomszédos Kunszentmiklóson jelentős közéleti szerepet játszottak. Baky Bence 1914-ben bekövetkezett halála után a falu vezetősége községháza céljára vásárolta meg a kúriát.
Az épület 1970-ig tanácsházaként működött, akkor lebontották, és helyére építették fel az új községházát, a jelenlegi polgármesteri hivatalt.
Szabadon álló, földszintes, téglalap alaprajzú, egyszerű kiképzésű épület volt. 3+1+2 osztású homlokzatának közepén féloszlopokkal szegélyezett, pilléreken nyugvó, mellvédes, timpanonos bejárati rész húzódott.
Berg-kúria
(Rákóczi út 9.)
A polgári származású Berg család a századforduló táján építhette fel eklektikus stílusú kúriáját Tasson. Egy képeslap tanúsága szerint 1910-ben már biztosan állt az épület, mely akkor Berg Adolf tulajdonát képezte.
Az államosított épület 1945 után pártház lett, később két részre osztva lakóházként hasznosították. Jelenleg is ezt a funkciót tölti be.
Szabadon álló, földszintes, téglalap alaprajzú kúria. Főhomlokzata 2+2+2 osztású, érdekessége a középtengelyben álló, félkör alapú toronyszerű kiemelkedés, melyet manzárdos kupola fed. (Ennek közepén egykor egy félköríves ajtó és két félköríves ablak nyílt; a falak sávozottak voltak.) Hátsó homlokzatán pilléreken nyugvó tornác húzódik, melyet a bejárati rész felett timpanon díszít; a többi nyílás mellvédes kiképzést kapott.
A tornác felépítése hasonlít a többi tassi kúriáéhoz, így a Szerbith- és a Végh-kúriáéhoz.
Bernáth – Szalay kúria
(Egecsei krt. 28.)
A kúriát a Tasson több évszázadon keresztül vezető szerepet betöltő bernáthfalvi Bernáth család építtette. Az Abaúj vármegyei eredetű família Bernáth Zsigmond Ung vármegyei alispán révén került Pest vármegyébe, akit itt 1772-ben táblabírónak is kineveztek. A família mindenképpen 1814 előtt emeltette a klasszicista stílusú épületet. Abban az évben ugyanis a Báthori Gábor – volt tassi lelkész – református püspökké szentelésére összegyűlt vendégsereg Bernáth György kúriájában szállt meg.
Egészen az 1930-as évekig a család tulajdonát képezte az épület. 1935-ben a kúria Szalay Gyula birtokába került, aki 1955. október 1-ig lakott ott.
1955 után az épület üresen állt, majd 1960-tól szociális otthont helyeztek el falai között. jelenleg is ezt a célt szolgálja.
Szabadon álló, földszintes, hosszan elnyúló, megközelítőleg téglalap alaprajzú épület, melyet magas tető fed. utcai homlokzata 2+1+2 tagolású, az oromzat nélküli középrizalit csak jelzésszerűen lép ki a fal síkjából. Az ablakokat már újabb típusú, háromosztásúakra cserélték. Az udvari homlokzat oldalrizalitjain ma már nincs ablak, a középső rész 1+3+1 tengelyes. A kúriát teljesen átalakították, díszeitől megfosztották.
Boronkay-kúria
LEBONTVA
A Somogy vármegyéből származó boronkai Boronkay család Pál nevű tagja 1476-ban nyert királyi adományt Boronka településre.
A kiterjedt nemesi család a XIX. század folyamán szerzett Tasson birtokokat, kúriájuk építési ideje is e századra tehető. Az épület utolsó tulajdonosa vitéz Boronkay Miklós volt, akitől Tasson 605 katasztrális holdas birtokot vettek el 1945-ben.
A Boronkay-kúria a II. világháború alatt semmisült meg.
Földváry-kúria
(Munkácsy u. 16.)
A híres család őse, Feöldwary Mátyás 1573-ban kapott Miksa királytól címeres nemeslevelet bernáthfalvi előnévvel. A századok folyamán a kiterjedt família tagjai komoly szerepet játszottak a vármegye és az ország közéletében, alispáni, főszolgabírói, táblabírói, főjegyzői, országgyűlési képviselői és egyéb tisztségeket betöltve.
A család legismertebb, legkiemelkedőbb tagja bernáthfalvi és földvári Földváry Gábor volt, aki a reformkorban komoly közéleti-politikai szerepet játszott. Ő kezdeményezte az első pesti magyar színház felépítését, és fáji Fáy Andrással közösen ő hozta létre az első takarékpénztárat. Részt vett a Tisza-szabályozási ügyekben, és tevékenykedett a vakok intézetének felállítása körül. Érdemei elismeréséül és kivételes szervezőtehetsége miatt egyre magasabb közjogi méltóságokba emelkedett: Pest vármegye alispánja, majd főispáni helyettese lett, később Csongrád megye főispánjává (1843-46) nevezték ki. 1854-ben halt meg Tasson, ahol a református temetőben álló Földváry-kriptában nyugszik. Életművét Vass Gereben örökítette meg Egy alispán című regényében.
A családi hagyomány szerint a tassi Földváry kúria fölépítése Földváry Gábor nevéhez fűződik, az építkezés idejét az 1830-s évekre tehetjük.
1945 után lakóházként használták az épületet, napjainkban is ezt a funkciót tölti be.
Az egykor klasszicista épületnek ma már csak az egyik fele áll, az is a felismerhetetlenségig átalakítva. A földszintes épület egykor L-alakú volt, mára csak a rövidebb, öttengelyes, utcára néző szárnya maradt meg, a hosszabb, tornácos udvari szárnyat lebontották. A tornác egy oszlopa és az elpusztult rész nyomai azonban még ma is láthatóak a hátsó falon.
Darányi – Hóman-kúria
(Tass, Halásztelekpuszta)
LEBONTVA
Tass település Halásztelek nevű pusztáján pusztaszentgyörgyi és tetétleni Darányi Ignác építtetett kúriát a XIX. században. Darányi 1895-1903 és 1906-1910 között földművelési miniszteri posztot töltött be, e minőségében igen sokat tett a szőlőművelés fejlesztéséért, de szem előtt tartotta a földműves réteg életkörülményeinek javítását is.
Később Darányi Borbálával kötött házassága révén dr. Hóman Ottó miniszteri tanácsos, egyetemi (klasszika-filológia) tanár lett a kúria tulajdonosa.
Fia, dr. Hóman Bálint 1932 és 1938 között több kormányban vallás- és közoktatásügyi miniszteri posztot töltött be. Alapműnek számító „Magyar történet” című hatalmas, kilenc kötetes, Szekfű Gyulával közösen írt, munkáját ebben a kúriában készítette.
Mivel Hómant háborús bűnösnek nyilvánították, azonnal elvesztette 287 katasztrális holdnyi tassi birtokát, és két itteni kúriáját. Dr. Hóman Bálint 1953-ban halt meg a váci börtönben.
A kúriában sokáig a Petőfi TSZ általános iskolája működött, majd az iskola megszűnése után lebontották az épületet.
A fennmaradt fényképek tanúsága szerint a Hóman-kúria szabadon álló, földszintes, eklektikus stílusú épület volt, melyben főleg a klasszicista formaelemek voltak meghatározóak. Bejárati részét timpanon díszítette, oromzatos oldalrizalitjának ablaka mellett a falba épített napórát helyeztek el.
Hóman-kúria
(Tass, Halásztelekpuszta)
LEBONTVA
A Hóman-család a XX. század első negyedében emeltette a régi Bakér-parton álló kúriát. Az épület dr. Hóman Bálint történész, vallás- és közoktatásügyi miniszter tulajdonát képezte.
1945-től egy ideig 20 férőhelyes szociális otthon működött az épületben, majd iskola, melyet az 1960-as években bontottak le, az intézmény kiköltözése után.
A szabadon álló, földszintes, L-alaprajzú kúria homlokzatának legmeghatározóbb eleme a hétnyílásos, hat toszkán jellegű oszlop által tartott, mellvédes, beüvegezett tornác volt.
Horváth – Kamenszky-kúria
(Széchenyi út 11.)
A kúria felépítése Horváth Ferenc földbirtokos nevéhez fűződik, az építkezés idejét a XIX. század harmadik negyedére tehetjük. Tőle került a Kamenszkyek tulajdonába az épület. Dr. Kamenszky István orvos nemeslevelét 1841-ben hirdették ki Pest vármegyében az Esztergom vármegye által kiállított nemesi bizonyítvány alapján. Valószínűleg fia volt az a szintén Kamenszky István nevű gyógyszerész, aki Szerbbókáról Tassra költözve az 1890-es években létrehozta az első patikát a faluban. Az akkori viszonyok közt rendkívül jól felszerelt gyógyszertárba járt a járás legtöbb betege, ugyanis „itt mindig mindent meg lehetett kapni.”
A XX. század első felében, valószínűleg 1917 után a kúriát átalakították, mely során (neo)romantikus stílusjegyeket kapott.
A kúriában 1945 után is gyógyszertár működött, máig ezt a funkciót tölti be.
Földszintes, téglalap alaprajzú kúria, melyet mára legtöbb díszétől megfosztottak. Az udvari oldalon álló két pillér által tartott bejárati rész emlékeztet még egykori külsejére. Legelső formájában 6 pilléren nyugvó, mellvédes, magastetős, népies klasszicista stílusú épület volt. Később (1917 után) a szélső nyílásokat befalazták, középen bejárati részt alakítottak ki, melynek oromzatát vakíves párkány díszítette, két oldalán – a korábbról megmaradt – falsíkba simuló tornác húzódott. Az épületet egykor díszkert övezte, melyet az átépítés után alakíthattak ki.
Kende – Nadányi – Kemény – Darányi-kastély
(Műemlék. Azonosító: 2361., törzsszám: 646.)
(Széchenyi út) MŰEMLÉK
Ez az épület a község legszebb és legértékesebb kastélya. Építésének pontos időpontja ismeretlen, mint ahogy az épület tervezője is. Ybl Miklós egyik romantikus kastélytervének részletei – melyet Ybl Ervin publikált az építészetről szóló monográfiájában – hasonlítanak a tassi kastély formáira, így nem kizárt, hogy Ybl valamelyik követője tervezte az épületet. A három fennmaradt archív képeslap közül az egyik a Kende-család kúriájaként ábrázolja az épületet, a bélyegzője szerint 1910 augusztusában adták fel. A másik szerint már Nadányi Erzsébet tulajdona volt, ennek kelte a pecsét szerint 1911 májusa. Valószínű tehát, hogy először a Kende, utána a Nadányi család tulajdonát képezte az épület, és a tulajdonoscsere 1910-11 körül történt.
Egy 1929-es képeslap tanúsága szerint a kastély tulajdonosa ekkor már magyargyerőmonostori báró Kemény Árpád volt. A báró a Kemény család azon ágából származott, melynek őse Kemény János erdélyi fejedelem volt, és 1755-ben nyert bárói címet. Kemény Árpád a főrendiház alelnöki és Alsó-Fehér vármegye főispáni posztját töltötte be.
A következő tulajdonos a somogyi eredetű, protestáns pusztaszentgyörgyi és tetétleni Darányi família kecskeméti ága lett. A család a XIX. század végén, a XX. század elején komoly szerepet játszott az ország politikai és tudományos életében. Darányi Ignác, a „nemzetgazda”, 1895-1903 és 1906-10 között földművelési miniszterként támogatta a szőlők újratelepítését és a szőlőnemesítést, valamint az ő kezdeményezésére hozták az első madárvédelmi törvényt, de célul tűzte ki a földművesek helyzetének, életkörülményeinek javítását is. Darányi Béla – Ignác öccse – miniszteri tanácsosi és államtitkári hivatalt töltött be. Darányi Kálmán – Béla fia – pedig jobboldali politikusként több vármegye főispánja, majd 1936 és 1938 között Magyarország miniszterelnöke volt. Öccse, a fiatalabb Darányi fiú, Gyula egyetemi professzorként szerzett hírnevet magának.
1942-ben dr. Darányi Gyula kezén volt az épület és a birtok, melyből 1945-ben 374 katasztrális hold földet vettek el tőle. Akkor még 96 katasztrális holdnyi területet, valamint a községbeli kastélyt a parkkal együtt meghagyták tulajdonában. Később, 1948-ban, mégiscsak államosították az épületet, melyben kultúrotthont, könyvtárat és klubhelyiséget helyeztek el.
A rendszerváltás után az épület magántulajdonba került, jelenleg (2015.) felújítás alatt áll.
Az arborétum jellegű park megőrzésére a község vezetése korábban is komoly gondot fordított, így a 7 holdas kert ma is jó állapotban van.
A szabadon álló, földszintes, téglalap alaprajzú kastély, romantikus stílusú. Főhomlokzatának nyílásritmusa 2+2+3+2+2, előreugró középrészét pillérek tartják, a középső nyílás felett hármas ikerablak látható, az oromzat két szélét fiatornyok díszítik. A szárnyakat ikerablakok tagolják, felettük vakíves párkány húzódik. A hátsó homlokzat 1+2+3+2+1 tengelyes. Előrelépő középrészét (kocsialáhajtóját) pillérek tartják, felette háromszögoromzat húzódott, tetején és két szélén fiatorony-szerű kiemelkedésekkel. Az oromzat tükre félköríves szemöldökpárkányt kaptak. A kúria alatt húzódó, keskeny pince dongaboltozatos.
Madarassy – Soltész-kúria
(Dózsa György út 8.)
A Gömör vármegyéből származó mezőmadarasi Madarassy család 1578. április 12-én kapott címeres nemeslevelet, eredeti neve Magyar volt. A XVIII. században két ágra szakadt a família, az egyik ág Szatmár vármegyében telepedett le, a másik pedig a Pest vármegyei Tasson. Ide valószínűleg Madarassy István Gömör vármegyei alispán felesége révén kerültek, az egerfarmosi Kandó családnak ugyanis már korábban voltak itt birtokai. A Madarassyak 1800 körül építették fel kúriájukat Tasson.
Egy képeslap tanúsága szerint 1915-ben már a Soltész család tulajdonát képezte az épület. Később a Dömsöd-pataji Dunavédgát Társulat vásárolta meg a kúriát főmérnöki lakásnak. (1929-ben már biztosan ezt a célt szolgálta.) 1945 után rövid ideig a községi általános iskolát helyezték el falai között, jelenleg pedagóguslakások vannak a három részre osztott kúriában.
Az épület stílusa későbarokk vonásokat mutat, a vidéki kúriaépítészet egyik érdekes emléke. Szabadon álló, magasföldszintes, alápincézett, téglalap alaprajzú kúria. Főhomlokzatának közepén előreugró, négyzetes alapú, sisakos tornyocska áll, melyhez lépcső vezet fel. A pince vasalt ajtaja a lenti részen nyílik. A kúria hátsó homlokzatán 1+2+1 osztásban apró ablakok húzódnak. A falsíkból előlépő rizalitot manzárdtető fedi. Az épülethez L-lakban csatlakozó gazdasági szárny tornáca már a klasszicizmus korában épült.
Gróf Nemes-kastély
(Tass-Szenttamáspuszta)
A Tasstól észak-keletre elterülő Szenttamáspusztán a hídvégi gróf Nemes család építetett kastélyt. A Nemesek Erdélyben éltek hosszú ideig, az első ismert adat a famíliáról 1182-ből származik. A grófi címet 1755. február 18-án Nemes Ádám, János és László kapta meg, 1755. augusztus 26-án pedig Ferenc, Gábor és József. (A családnak van egy másik előneve is, az oltszemi, azt azonban ritkán használták.)
A szenttamási kastély felépítése valószínűleg Nemes Nándor császári és királyi ezredes, országgyűlési képviselő nevéhez fűződik, az építkezés az 1860-as évekre tehető. Nándor gróf ebben a kastélyban halt meg 1894-ben, ezután unokaöccse, Nemes János cs. és kir. főhadnagy kezére került a 4200 holdas uradalom, mely egészen 1945-ig az ő tulajdonát képezte.
Az államosítás után gazdaképző és traktorosiskola működött a kastélyban, majd növényvédő állomást helyeztek el itt. Eredeti homlokzati díszítése 1963-ban még megvolt, 1970-re viszont már jelentősen megfogyatkozott. Jelenleg időskorúak szociális otthona működik az épületben.
Szabadon álló, emeletes, összetett alaprajzú, romantikus stílusú épület. Főhomlokzata 2+3+3 osztású, három részre választható. A jobboldali, kétemeletes részen háromtengelyes tömb lép elő a fal síkjából, előtte kocsialáhajtó áll, melyet elöl kettős csúcsív, oldalt pedig szemöldök-gyámos körszeletív tart. Hajdan az első és második emeletet is erkély díszítette – ma már csak az első emeleti látható –, az oromzatot két sarkán fiatoronnyal ellátott pártázat zárja le. A középső rész egyszerű kiképzésű, a baloldali rész lépcsős oromzatú, vakíves párkányok díszítik.
A hátsó homlokzat öttengelyes, az épülethez jobbról földszintes gazdasági szárny csatlakozik. Az épület parkjában, a kastélytól mintegy 200 méterre kis tó terült el, a közepén álló szigeten egykor neogótikus stílusú kápolna állt, melyet az 1880-as években emeltek. Ezt a kápolnát az 1960-as évektől kezdve fokozatosan lebontották, a tónak is csak a medre van már meg.
Szerbith-kúria
(Dózsa György út 12/B) MŰEMLÉK
(Műemlék. Azonosító: 2358., törzsszám: 9956.)
A Szerbith család a XVIII. század végén építette fel kúriáját Tasson klasszicizáló későbarokk stílusban. A XX. század első felében Szerbith Istvánt említették a kúria tulajdonosaként.
Ritka kivételként az épületet nem államosították, így 1945 után is a család tulajdonában maradhatott, ekkor Szerbith Mária volt a tulajdonosa. A kúria ma is magántulajdonú lakóház, melyet néhény éve teljesen felújított az új tulajdonosa. Kertje megcsonkítva ugyan, de máig megmaradt.
Szabadon álló, földszintes, téglalap alaprajzú épület. Főhomlokzata 3+3+3 osztású, az ablakok között faltükrök húzódnak. Középrészén négy pillér által tartott, timpanonos portikusz áll. A hátsó homlokzaton hosszú, négy pilléren nyugvó tornác látható, a nyílásritmus itt 1+2+1+2+1. A kúria építészeti érdekessége a fűtési rendszer, az ún. római légfűtés, mely ma már nincs használatban. A kert kovácsoltvas kapui máig megvannak.
Végh-kúria
(Kossuth krt. 4.)
A tassi Végh család Pest vármegye egyik legrégebbi családja volt. Tasson 1565-ben szereztek földeket, nemesi előnevüket is erről a településről nyerték. A birtokjogot III. Károly király 1724-ben megerősítette, a földterületből Végh József még 1944-ben is birtokolt 872 katasztrális holdat.
A település történetében a család mindvégig vezető szerepet játszott. Egyik tagjáról, Végh Istvánról, aki a török időkben élt a következő történet maradt fenn. Végh a bírósági ügyekben illetékes Solt vármegye ítélőszéke helyett a török kádi (bíró) elé vitte lánya ügyét, aki válni akart férjétől, de azt a magyar törvények tiltották. Ezzel a „törökösség” bűnébe esett, ami akkor főbenjáró vétek volt: nemesember létére halálra ítélték és 1675-ben kivégezték. A tassi Végh família több tagja vármegyei táblabíró, főszolgabíró vagy királyi táblai ülnök volt, Végh Bertalan 1848-49-ben honvéd ezredes. Kúriájuk a legtöbb tassi középnemesi rezidenciához hasonlóan a XIX. század első felében épült fel klasszicista stílusban. A XX. század első felében Végh Béla tulajdonában állt az épület. Az államosítás után lebontották a kúria nagyobbik felét, majd lakásként használták az épület megmaradt részét, mely napjainkban is magántulajdonban áll.
A kúriának ma már csak a kisebbik fele van meg, a nagyobbik részét lebontották. Egykor szabadon álló, földszintes, hosszan elnyúló, téglalap alaprajzú épület volt, homlokzatán pillérek által tartott tornác futott végig. Jelenleg L-alakú, a tornácból megmaradt 3 pillér által tartott 4 nyílásos részt beüvegezték.
Zlinszky-kúria
(Kálvin tér 4.)
A gyóni Zlinszky család neve Nyitra vármegyében tűnt fel először 1646-ban, ahol Zlinszky Péter főjegyző volt. A família már régebb óta fennálló nemesi címét Zlinszky János személyében 1718-ban megerősítették. Ugyancsak Zlinszky János nyert adományt 1744-ben a Pest vármegyei Gyón negyedére.
A vármegyébe ily módon áttelepült Zlinszkyek jelentős szerepet játszottak az itteni közéletben, különösen az igazságszolgáltatás és a vármegyei közigazgatás területén.
A tassi kúriát valószínűleg a kiterjedt nemesi család Zlinszky Pál nevű tagja építtette a XIX. században. Egy 1940-ben feladott képeslap tanúsága szerint a család a kúria végében boltot üzemeltetett, melyet a lap „Zlinszky-üzletházként” tüntet fel.
Jelenleg iroda és vegyesbolt működik az átépített kúria falai között.
A ma már utcasorban álló, földszintes épületet jelentősen átalakították. Eredeti formájában talán csak a nyolcszögletű, toronyszerű, sisakos (egykori) bejárati rész maradt meg.