(Budapest, 1885. december 29. – Vác, 1951. június 2.)

Politikus, történész, egyetemi tanár, az MTA tagja (levelező 1918, rendes 1929, igazgató 1933–1945).

Apja Hóman Ottó klasszika-filológus, egyetemi tanár, később tankerületi felügyelő, majd minisztériumi osztályvezető. Hóman Bálint a budapesti Tudományegyetemen 23 éves korában szerezte meg bölcsészdoktori oklevelét Magyar városok az Árpádok korában c. munkájával. Első munkahelye az Egyetemi Könyvtár volt, ahol már 1915-ben igazgatóvá nevezték ki. 1916-ban a pesti egyetem magántanára. Ekkor jelent meg Magyar pénztörténet 1000-1325 c. könyve. 1922-ben az Országos Széchényi Könyvtár igazgatója, majd 1923-tól a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója. Gazdaságtörténeti munkái, pl. Károly Róbert gazdaságpolitikájáról írt értekezése ebben az időben született. A hun-magyar rokonságról szóló tézisei nem maradtak időtállóak.[2] Kutatásaival egyidőben oktatott az akkor már Pázmány Péterről elnevezett pesti egyetemen. Szekfű Gyulával együtt, akivel közösen írta a Magyar történet c. összefoglaló jellegű munkát (1938-1941), az akkori történettudomány jelentős alakja lett. A magyar történetírás új útjai c. művében jeles tudósok szólalnak meg tudományáguk kérdéseiről. 1929-ben A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, majd 1930-ban a Corvin-koszorú birtokosa lett. A Corvin-láncot 1935-ben kapta meg. Az 1920-as évek végétől a Magyar Numizmatikai Társaság, a Magyar Néprajzi Társaság és a Magyar Történelmi Társulat elnöke.

Politikusként az 1930-as évek elejétől mindinkább a németbarát orientációt képviselte. 1932. október 2-ától 1938. május 13-áig a Gömbös-és Darányi-kormányban, majd 1939. február 16-ától 1942. július 3-áig a Teleki-, Bárdossy- és Kállay-kormányban volt vallás-és közoktatásügyi miniszter. Tárca nélküli miniszter az Imrédy-kormányban. E minőségében nevéhez fűződik az állami és egyházi befolyást erősítő és az érettségizők szelekcióját is célzó egységes középiskolai törvény (az 1934. évi XI. törvénycikk) megalkotása. Az addigi eltérő tantervek szerint működő humán és reálgimnáziumokat egységes középiskolákká alakította, ezeken belül gazdasági középiskolákat, azaz szakközépiskolákat alakított ki, amelyekben a tanulmányi idő egységesen négy év volt.

Elődjéhez, Klebelsberg Kunóhoz hasonlóan az oktatást kiemelt nemzetpolitikai ágazatként kezelte és jelentős támogatásokat szerzett tárcája részére. A húszas évek végén az állami költségvetésből a kultusztárca mintegy 9-10 százalékban részesült, míg a harmincas évek elején 11-13 százalékban kapott támogatást.

A szegény, de tehetséges gyermekek felkarolását az oktatási stratégia fontos feladatának tekintette. A Horthy Miklós-ösztöndíj keretében évi ezer nehéz sorsú tanuló (középiskolás, egyetemista) előmenetelét támogatta. Pártolta a Bolyai Kollégium és a Győrffy Kollégium megalakulását. Ezek a kollégiumok tandíjmentesek voltak a szegény parasztfiatalok számára. Oktatáspolitikájában kihangsúlyozta az iskolákban elsajátított törzsanyag nemzeti jellegének fontosságát, a magyar életre való felkészülés jegyében a „valláserkölcsi és nemzeti alapon nyugvó egészséges magyar világszemlélet kialakítását”. 1941-ben, az általa kezdeményezett oktatási reform keretében elindította a nyolcosztályos tantervű általános iskolai képzést (az addigi négy elemi és négy polgári helyett), de ennek elterjedése a háború miatt már nem lett általános.

1938 januárjától a Nemzeti Egység Pártja pártvezérhelyettese (mai értelemben „elnökhelyettese”) volt annak Magyar Élet Pártjává alakulásáig.

1941. június 26-án megszavazta a Szovjetunió elleni hadba lépést, ez háború utáni büntetőperének egyik vádpontja lett. Politikai döntéseit több írásában is megerősítette, amelyekben kihangsúlyozta a német-magyar szövetség fontosságát, amelyben Magyarország szerepét „…a németek védőbástyájaként a keleti erőkkel vívott küzdelemben” jellemezte.

A zsidótörvények előkészítésében és megszavazásában is részt vett. A zsidóság asszimilációját nem tartotta lehetségesnek, mivel véleménye szerint „a kereszténység eszméivel szembehelyezkedő szellemiségük” valamint „felforgató mozgalmakban és romboló eszmeáramlatok terjesztésében vitt vezető szerepük” azt megakadályozza.

Hevesen ellenezte az 1943-as béketárgyalásokat a nyugati szövetségesekkel. A törvényhozás munkájában az ország 1944. márciusi német megszállása, majd az októberi nyilas hatalomátvétel után is részt vett. 1944 végén Szálasiékkal együtt visszavonult a Dunántúlra, később német területre menekült tovább. Amerikai fogságba került, ahonnan a magyar hatóságok 1945-ben hozták haza. 1946-ban a Népbíróság mint háborús bűnöst életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélte. A per során Szekfű Gyula és Kosáry Domokos kiálltak mellette.

„Vallomásom lényege az egykorú viszonyokra jellemző szűkszavú, elég gyatra jegyzőkönyvből is kitűnik … Katona Jenő első kérdése, hogy Hóman miként reagált a fiatalok németországi, náci nevelésére, azt válaszoltam, hogy erről nincs tudomásom, mert én akkoriban az általa adott ösztöndíjjal Franciaországban meg Angliában tartózkodtam. A népügyész további kérdései sem arattak sokkal több sikert. Hangsúlyoztam, hogy Hóman nem világnézeti okokból, hanem a hatalmi erőviszonyok tévesnek bizonyult felmérése miatt tartotta ajánlatosnak a Németországgal való jó viszony fenntartását, és előadtam, amit tisztességes emberi magatartásáról a nehéz időkben el tudtam mondani.” – Kosáry Domokos: Emlékeim Hóman Bálintról

A büntetést a váci fegyházban töltötte, ahol szervezete nehezen viselte a megpróbáltatásokat. A korábban jól megtermett férfi a beszámolók szerint rövid idő alatt 60 kilogrammra fogyott. 1951. június 2-án hunyt el.

A középkori magyar történelem volt fő kutatási területe. Szekfű Gyulával közösen több jelentős történelmi tanulmány, könyv szerzője. Egyetemes művük a Magyar nemzet története.

Kedvenc kutatási területe az éremtan volt. 1943–1944-ben írt Ősemberek – Ősmagyarok című munkájában – feladva korábbi álláspontját – azt a véleményt képviselte, hogy az ősi magyar szavak elemzésekor figyelembe kell venni „a szumir és hatti–hurri nyelvemlékeket”.

Forrás: wikipédia

Az exhumálását követően 2001-ben – kívánságának megfelelően – a tassi református temető Darányi-sírkertjében helyezték örök nyugalomra.

2011. október 31-én a Tassi Helytörténeti Egyesület ünnepség keretében (többek között dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár és dr. Gedai Istvána Magyar Nemzeti Múzeum ny. főigazgatója jelenlétében) kopjafát állított a sírjához.

2015. március 6-án a Fővárosi Törvényszék bűncselekmény hiányában posztumusz felmentette a háborús bűntett vádja alól.