Egyéb népszokások


A születés, házasság és halál körüli szokásokon kívül nem sok említésre érdemes szokás volt a községben és még kevesebb van napjainkban. Névnapokat, névestéket sokan ünnepelnek, még többen nem. Az ünnepség tagjai a baráti, rokoni körből tevődik össze, srendesen vacsorából, borozgatásból, dalolásból áll. Itt–ott egész lakodalmat csapnak, a legtöbb helyen azonban inkább csak csendesmegemlékezés az ünnepség.

Adventi népszokások inkább csak az újabb időkben kezdődtek, a betlehemes gyerekek játékával akik házról házra járva viszikmagukkal a betlehemi jászolt, énekelnek, táncolnak az ismert szöveggel és dallamra. Valószínűleg a katolikus vidékről ideköltözöttekhozták magukkal ezt a szokást, mert a múltban itt senki sem tudott róla.

Miklós estéjén a Mikulás szokott kedveskedni a kicsinyeknek cukorral, s egyéb édességekkel , amiket este lefekvés után a gyermekekáltal az ablakba helyezett cipőkbe, vagy csizmákba rakott bele. Mikulások minden esetben a szülők voltak. A legtöbb helyen agyermekek ezt tudták is, de a haszonért elhallgatták. Ma a Télapó pótolja a Mikulást, s a gyermekek közösen ünneplik a napköziotthonban és óvodában, ahol kivétel nélkül ajándékot is kapnak.

A Luca–nap körüli szokások ismeretlenek. Karácsony estéjén karácsonyfát állítanak, főleg ahol gyermek van, s alája helyezik el azajándékokat. A múltban ilyenkor énekeltek karácsonyi énekeket, ma már ritkább eset. Maga a karácsonyfaállítás csak a múltszázadban terjedt el Németország felől, azelőtt ismeretlen volt. A kántálás, a házról házra való járás ismeretlen volt, ma szórványosanelőfordul. Ez is más vidékről behozott, de meg nem honosodott szokás.

Szilveszterkor az óévet harangszóval temetik. Divatos volt, ma már kevésbé az a lövöldözés, durrogatás. Értelmét senki sem tudta, decsinálták. Pedig ez a pogánykorból maradt vissza, s a gonosz szellemek elriasztására szolgált. A szilvesztert „bévödd”–nek mondták,azaz végy be mindent, ne adj ki semmit. Senki sem tartotta be soha.

Újév napján tartózkodtak a pénzkiadástól, de ez is inkább tréfából történt, mert valóban senki nem hitt abban, hogy ezentúl csak kiadásai legyenek egész évben, bevétele pedig semmi.

Vince napról azt tartják „hogyha szépen fénylik Vince, megtelik borral a pince, gabonával a pajta, a csűr, Mihály így jó, édes bortszűr.”

Pál–napról így beszélnek: „Pál fordulása, ha tiszta bőven terem mező, puszta.” Mátyás–napról azt mondják: „Ha nincs, jeget csinál,elrontja, bontja, ha talál.”

Virágvasárnapra a római katolikus hívek barkát szentelnek, nagypénteken a reformátusoknál aszalt szilvát ettek főtt tojással. Ma aztesznek, ami van. Húsvét második napján van öntözés, s ez ma is szokásban van. A ma már értelmét vesztett hagyomány eredeti célja anői termékenység előmozdítása volt.

Sándor, József, Benedek, jönnek a jó melegek. A tassiak mindig nagy reménykedéssel várták ezeket a napokat. Hosszan tartó hidegtélen, mikor sok volt a hó, s panaszkodott egyik ember a másiknak a sok hómunkára, a panaszt hallgató nevetve válaszolta: „Ne féjjsemmit kedves komám, van neköm három jó napszámosom, majd azok e takarittyák a havat, oszt ha ezök se bírnak vel e (Sándor,József, Benedek), majd segít nekik a Gábor. (Márc. 24.)

Félnek a fagyosszentektől (Pongrác, Szervác, Bonifác), ami nem nélkülöz minden alapot, mert elég gyakori, hogy a májusi fagyletarolja a szőlőket és gyümölcsösöket. Orbán után (május 25.) m ár nem igen van mitől tartani, bár 1866–ban június 8–án fagyott el abúza.

Medárd napjáról azt tartják, hogy ha ezen a napon esik, akkor 40 napig mindig esik. Ha ez nem is igaz szó szerint, minden esetre jómegfigyelésről tesz bizonyságot, mert valóban, a június első felében esett esőt sűrűn követi egymás után a többi eső is.

Péter és Pál napjáról úgy beszélnek, hogy ezen a napon „szakad mög a búza tüve”, azaz megérik. A nyári munkák miatt nem érnek ráünnepelgetni, s csak november 1–én, mint már egy másik

fejezetben szó volt la, a temetők felvirágzását, illetve a sírok tisztogatását végzik ősi szokás szerint.

Amint a leírtakból látható, Tasson különleges népszokások nincsenek és sok hasonlóságot mutatnak az ország más vidékein elterjedtszokásokhoz. Ha pedig jobban körülnézünk, azt is megállapíthatjuk, hogy országos szokásaink egy része megtalálható Európa másnépeinél is, esetleg más változatban, vagy értelemben. Mégis, ha kevés szokás honosodott is meg Tasson, sajátos, helyi változatokkaldicsekedhetünk. Ezeknek a szokásoknak egy része katolikus kultuszból (betlehemezés), kisebb része református kultuszból(szilveszterezés) származik, de találhatók az itteni szokásokban, vagy a szokások elnevezésében olyan elemek is, amelyeket mégnapkeletről hoztunk magunkkal az ázsiai pusztákról. (Egyes babonák, házassági szokások, elnevezések, rigmusok, mesék stb.) Ezeketpedig kizárólag a hagyományokat őrző parasztságunk tartotta fenn napjainkig.

Kívánatos, hogy ezeket a hagyományokat ápoljuk, ne forduljunk el azoktól, hanem igyekezzünk minél több eredetiséget belevinniéletünkbe, ne majmoljuk az idegent, mert lényegesen értéktelenebb a miénknél. Ne csak az érdekességeit vegyük észre paraszt–életünknek, hanem lássuk meg benne a magyarul átélt humánumot is. Szépségében tanuljunk gyönyörködni, tanulságait pedig tegyükmagunkévá.

Forrás: Horváth Lajos: Tass község története (1973)